A négy archívumi világkép

Információ-központú szemlélettel négy olyan, egymást felváltó világképet különíthetünk el az archívumok többezer éves történetében, amelyekben az állandóság fennmaradó jegyei mellett lényeges új mozzanatok, funkciók és hatások jelennek meg, s ezek együttesen alapvetően megváltoztatják az archívumok szerepét és aktuális világképét. A jogbiztosító, a nemzeti, a publikus és a globális elnevezéssel jelölhető archívumi rendszerekben különbözőek az elsődleges vagy új célok, a kulcsintézmények, a szakemberek és a célközönség, csakúgy, mint az alkalmazott információs technikák és a jellemző problémák. Ez a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy rendszerbe foglalja az egyes paradigmák legfontosabb jellemzőit, kitekintve a másik két nagy emlékezetőrző intézmény, a könyvtár és a múzeum fejlődéstörténetére is

Jog ahhoz, hogy elfelejtsenek és töröljenek

Napjainkban megváltozni látszik az emberiség történelmének azon paradigmája, amely szerint a felejtés természetes, az emlékezés pedig kivételes és értékes. A technológiai lehetőségek és a ráépülő alkalmazások megbontották az emlékezés és felejtés egyensúlyát, költségessé és technikailag bonyolulttá tették a felejtést, s ezzel közvetett módon csökkentik a nyugati demokráciák egyes alapértékeinek és jogainak érvényesíthetőségét, köztük az emberi méltóságét, a privacy-ét, az egyéni autonómiáét. Ebben a helyzetben az emlékezet-őrző intézményeknek, kiváltképp az archívumoknak kettős kihívással kell szembenézniük: egyfelől kezelniük kell az egyre növekvő adat- és dokumentumtömeget és meg kell találniuk új szerepüket a változó környezetben, másfelől fel kell készülniük a fenti helyzet szabályozási reakciójaként javasolt „jog ahhoz, hogy elfelejtsenek és töröljenek” érvényesítésére. Ez a tanulmány bemutatja a globális archívumi paradigma és az új jog potenciális konfliktusait, értelmezi az Európai Unió rendelettervezetének ide vágó rendelkezéseit, és felvázolja a gyakorlati lehetőségeket az archívumok és az archivisták szemszögéből. Kulcsszavak: emlékezés, archívum, adatvédelem, Európai Unió, paradigmaváltá

CPDP - Computers, Privacy and Data Protection, tizedszer

2017 januárjában tízéves jubileumához érkezett a CPDP, a számítógépek, a magánélet és az adatvédelem kapcsolatának talán legnagyobb és legjelentősebb, évente megrendezett nemzetközi konferenciája, amely magát „multistakeholder platform”-nak, vagyis olyan rendezvénynek határozza meg, ahol a témában bármilyen oldalról érdekelt, esetenként ellentétes érdekeket és álláspontokat képviselő szereplők találkozhatnak egymással, megismerhetik egymás nézeteit és nyíltan kifejthetik álláspontjukat. E beszámoló szerzőjének alkalma volt előadóként részt venni a legelső konferencián, majd számos azt követőn is, az utóbbi években pedig közreműködni a rendezvénysorozat szakmai irányító testületében és több programjában, ezért ez a beszámoló nemcsak a legutóbbi konferencia szerteágazó programjáról kíván rövid áttekintést adni, hanem igyekszik felvázolni azt a kontextust is, amely a CPDP-t kiemeli a hasonló tárgyú szakmai rendezvények sorából

Privát szférát erősítő technológiák

Az információs társadalomban az egyén sorsa egyre inkább az „információs lenyomatától” függ. Az informatizálás egyik nemkívánatos hatása az, hogy az egyének elveszítik áttekintésüket és ellenőrzésüket személyes adataik sorsa fölött. A privát szférát erősítő technológiák (PET-ek) kifejlesztését az az igény szülte, hogy a technológia által okozott magánéleti erózió káros hatásait magával a technológiával is lehessen ellensúlyozni. Ez a tanulmány rendszerbe foglalja e technológiákat, bemutatja alkalmazási területeiket, technológiai hátterüket és a fejlődés irányát, és röviden áttekinti az alkalmazásukat ösztönző és gátló tényezőket